My Best Friend's Brother! :)

16.rész

Egyenest a kórterem felé vettük az irányt a dokival. Louis utánunk jött de olyan volt mintha ott sem lett volna. A tenyerem elkezdett izzadni miközben már Bruno kórtermében beszéltünk a dokival.
-Sajnos kisasszony a barátjának autóbaleset volt. És egy olyan erős ütés érte a fejét,hogy amnéziás lett. *elájultam*
*10 perccel később*
-Bridgit! Bridgit! BRIDGIT!! - szólított Louis.
-Mivan? Ne kiabálj mert szétmegy a fejem! - panaszkodtam.
-Huuh hál' Istennek jól vagy! Nem esett bajod? - aggódott.
-Jaj,Louis ne aggódj miattam. És Bruno? Hol van? Hová vitték?? - néztem az ágyra ami üres volt,pedig Bruno még nemrég ott feküdt.
-Sajnos átvitték egy másik kórterembe mert kómába esett.
-Mi? Kómába? - kérdeztem sírva.
-Ne aggódj!! Az orvosok mindent megtesznek érte!! - ölelt meg és puszilt a hajamba.
-Köszönöm,hogy itt vagy de lassan menned kéne nem? Reggel fotózás!
-Tényleg! - kapott a fejéhez. De először hazaviszlek.
-Nem! Én itt maradok éjszakára Bruno mellett.
-Jó rendben. Akkor megyek! Vigyázz magadra! És próbálj meg pihenni. - ölelt meg és adott két puszit.

*reggel*

Az éjszaka elég csendes volt. Bruno meg sem mozdult. Fel sem ébredt.

-Hahóó. - lépett be a bátyóm.

-Szia. - futottam,hogy megöleljem.

-Naa azért hagyj levegőhöz jutni!!

-Oh,bocsii csak olyan jó,hogy itt vagy!! De neked nem fotózáson kellene lenned?

-De csak én lemondtam. Jövőhétre tettük,hogy melletted legyek.

-Oh,de aranyos tőletek! Akkor itt maradnál egy órára Bruno-val mert hazamegyek átöltözni.

-Persze. Ez természetes. Azért vagyok itt. - mondta és nyomtam két puszit arcára.
Hazamentem és gyorsan felvettem egy bő felsőt egy világos rózsaszín  nadrággal és hozzá kiegészítőket kerestem.

Szettem:

20 perc múlva újra bent voltam a kórházban. Olyan rossz volt látni Bruno-t. És még az is bántott,hogy nem tudok segíteni. Kopognak.

-Helló Bridgit! Bejöhetek? - hallottam Louis hangját.

-Gyere csak Boo Bear.

*bejön* Boo Bear? -kérdezte mosolyogva.

-Igen. Mostantól ez lesz a beceneved.

-Találó. - mondta kuncogva. Hogy van Bruno? - vette komolyra a hangot.

-Hát ugyan úgy. A doki azt mondta nem tudja meddig lesz kómában.

-Értem. Most mennem kell. Délután lehet még benézek. - adott egy nagy ölelést és elhagyta a kórtermet.

*Louis szemszöge*

Ideje beszélnem Niall-el. El kell neki mondanom mit érzek Bridgit iránt. Nem tudom,hogy hogy fogok majd bele de őszinte leszek!

-Szia haver! - öleltem meg.

-Szia Louis! - viszonozta ölelésem.

-Beszélnünk kéne. - mondtam komolyan.

-Oké menjünk be a szobámba.

*bementünk*

-Ne csak állj ott. Gyere ülj le. - mutatott az ágyra.

-Szóval...-kezdtem bele.Úgy érzem beleszerettem Bridgit-be. Ezekben a napokban nagyon közel kerültünk egymáshoz.
-De hát Louis! Neked ott van El!
-Igen,tudom. De vele már nem olyan mint régen. Olyan jó együtt lenni Bri-vel. Vele nem olyan mint El-lel. Vele sokkal jobb.
-Értem. Hát ezt nektek kell megbeszélnetek. Én örülnék nektek,ha összejönnétek mert ismerlek és biztos nem bántanád meg a húgomat. Ha meg igen akkor velem gyűlik meg a bajod.
-Tudom.Ezért mondtam el először neked.
-Erről még csak ketten tudunk??
-Igen. És hidd el SOHA nem bántanám meg Bri-t.
-Elhiszem. - ölelt meg. *kimentem a nappaliba,ott volt Liam és Zayn*
-Csáá haver! - adott egy pacsit Zayn. Mi újság?
-Semmi. Megyek a parkba. Sziasztok! - adtam pacsit a srácoknak.
A parkba indulva írtam egy SMS-t El-nek.

"Szia! Ráérsz most? Nem jönnél le a parkba? xX Louis"

10 perc múlva jött a válasz és én már a parkban ültem egy padon.

"Szia Lou! Már indulok is! 2 perc és ott vagyok! xX El"

*10 perc múlva*
-Szia El! - öleltem meg.
-Szia Lou! - viszonozta.
-Szeretnék veled komolyan beszélni. -tértem a tárgyra.
-Oké hallgatlak. - ült le mellém.
-Szóval...arról lenne szó,hogy mi van a kapcsolatunkkal? *rámnézett meglepedten*
-Háát...elég távol kerültünk egymástól. És be kell valljam már én nem érzem azt mint régen.
-Hát én sem. Barátok lehetünk nem?
-De nagyon örülnék neki.
-Akkor ezt megbeszéltük. -öleltem meg.

*Eleanor szemszöge*

Egy kicsit rosszul esett az,hogy csak a barátom akar lenni. De igaza van. Elhidegültünk egymástól és már én sem érzem azt amit régen. Sőt...egy fiú már el is kezdett nekem udvarolni. Egy buliban találkoztam vele. Helyes,megértő. Lehet lesz köztünk valami nem tudom.

*Louis szemszöge*

Most a legnehezebb feladat vár rám. El kell mondanom Bri-nek az érzelmeim. Nagyon félek. Vajon ő is szeretni fog? Vagy ellök magától? Ezekkel a gondolatokkal szálltam autóba és a kórház felé vettem az irányt. Délután 4 óra. Már a kórház előtt vagyok. Idegesen és remegve mentem az emeletre. Azt hittem orvos kell hozzám. Ilyet még Eleanor-ral sem éreztem. Bekopogtam Bruno kórterem ajtaján.

-Ki az? -hallottam Niall hangját.

-Én vagyok Louis.

-Gyere.

*bementem és Bri sehol*

-És Bridgit?

-Ő éppen alszik egy kórteremben.

-Jól van? Mi történt vele?

-Hát megtudta,hogy úgy néz ki Bruno nem fog SOHA felébredni. Így megint elájult.

-Úristen!! Melyik kórteremben van?

-A 428-ban.

-Oké rendben átmegyek hozzá.

-Jó. De ne zaklasd fel.

-Oké. - vettem az irányt Bri kórtermébe. Úgy éreztem,hogy nem bírom magamban tartani érzéseim. El kell mondanom neki. De épp aludt.
-Szia Bri. - beszéltem hozzá. Tudod én nagyon beléd szerettem és úgy érzem szerelmes vagyok beléd. Melletted a fellegekben járok. Nagyon szeretlek Bridgit Horan! Úgy szeretlek mint még senkit. Egész este ott ültem az ágyánál és néztem ahogy alszik. Olyan gyönyörű volt még akkor is. Egyszer kinyitotta szemeit.
-Louis? - kérdezte álmosan.
-Igen én vagyok Bridgit.
-Niall? Nemrég még itt volt.
-Az még délben volt. Már hajnali 5 óra van.
-Hajnali 5?
-Igen. Miért?
-Nekem mindjárt mennem kell dolgozni. -ült fel gyorsan az ágyon.
-Jó,jó de lassan!! - segítettem neki felállni.
-Köszönöm,hogy mellettem voltál. Most hazamegyek.
-Várj. Hazaviszlek!
-Rendben! Köszönök mindent!
-Ugyan!

Sziasztoook blogmanók*-*!!

Itt lenne az új rész. Ha tetszett komizz és hívd meg barátnőd vagy akárkid,hogy olvassa.

Következő rész 2 komi után lesz ;)

puszii xxBridgit