18.rész

Leesett az állam,mikor megláttam Bruno-t. Nem kómában van? Már nem értem. Ezeken gondolkodtam,miközben jött felém. Úristen. Most mit mondjak? Gondoltam.
-Szia Bri. - ölelt meg.
-Szia Bruno. Hát te?
-Hát én meggyógyultam.
-Értem. Öhm,nem jönnél sétálni?
-De,menjünk.
Kisétáltunk a clubból és a park felé mentünk.
-Na,mit szerettél volna? - kérdezte.
-Hát beszélni,egy kicsit rólunk. Nagyon megleptél az érkezéseddel. Legalább felhívhattál volna,hogy élsz vagy valami.
-Nem hívtalak mert azt hittem,hogy be fogsz jönni. De nem jöttél. - hajtotta le fejét szomorúan.
-Azt mondta az orvos,hogy örökre kómába estél. Azóta én nem is kerestelek,mert gondoltam csak nem hazudik az orvos. De már rájöttem,hogy tévedtem.
-Hát igen,az orvosok szoktak tévedni. De én örülök,hogy élek. Mert így láthatlak téged! - ölelt meg.
-Aranyos vagy. De én már mást szeretek. - bújtam ki öleléséből.
-Micsoda? - emelte fel hangját.
-Először is ne üvölts velem. Másodszor meg,szerinted 6 hónap alatt nálam megállt az élet?
-Nem,de nagyon megleptél. És ki a szerencsés?
-Louis-nak hívják.
-Louis? Tudod,milyen rosszul esik nekem az,hogy mást szeretsz? - emelte fel a kezét kihasználva,hogy senki nincs a parkban.
-Tudom. És sajnálom,hogy így kell megtudnod. - megpofozott.
*sírva* - Ez most mire volt jó? - megint.
És úgy megvert,hogy alig tudtam megmozdulni. Otthagyott egyedül a parkban,én meg a földön fekve kiabáltam volna,hogy "segítség" de alig volt hangom úgy megvert.
*Másnap reggel*

*Louis szemszöge*

Tegnap este egyfolytában Bri-t hívogattam,vagy üzenetet hagytam,hogy hívjon vissza. És nem reagált azóta sem. Nagyon aggódom érte. Kicsit kimentem a parkba,hogy friss levegőt szívjak. És ott találtam egy nőt. Feküdt a földön. Tiszta vér és seb volt. Mikor odamentem láttam,hogy ő Bridgit. Gyorsan felvettem és futottam hozzánk. A park a házunktól 5 percre volt. Pont Aby ment Niall-höz és összefutottunk a bejárati ajtónál. Amikor meglátta,hogy Bridgit van a karjaim közt nagyon megijedt és kinyitotta az ajtót. Én gyorsan bementem a nappaliba,ahol a fiúk videójátékoztak.
-Gyorsan szálljatok le a kanapéról! - utasítottam a fiúkat. Mikor meglátták,hogy ki van a karjaim közt gyorsan leszálltak a kanapéról és ők is rendesen megijedtek. Főleg Niall. Még a könnyei is előjöttek.
-Bridgit! Bridgit! - szólítottam,mikor kinyitotta a szemét. Én gyorsan megöleltem és hívtam a mentőket. Kiértek 15 perc múlva. És bevitték. Én is velük tartottam mert szerettem volna Bri mellett lenni. Niall ragaszkodott ahhoz,hogy ő is velünk jöjjön. De a mentőben csak egy személy lehet Bri mellett. Ezért megengedtem Niall-nek,hogy ő menjen. Hiszen a húgáról van szó. Én utánuk mentem kocsival. 20 perc múlva ott voltunk a kórházban és a folyosón vártunk. Próbáltam nyugtatni Niall-t de hát én sem voltam az. 10 perc után kijött az orvos a kórteremből.
-Mi van vele? Jól van? - kérdezősködött Niall.
-Egyszerre egy kérdést. - mondta az orvos.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-A vizsgálatok szerint a pácienst összeverték. Nem tudják,hogy ki volt?
-Louis? -nézett rám Niall.
-Én nem láttam senkit a parkban,mert ott találtam. Csak ott feküdt,egyedül.
-Értem. Komolyabb sérülései nincsenek. Csak horzsolások. Ma még megfigyelésre bent tartjuk és ha jónak látjuk akkor holnap hazamehet.
-Köszönjük szépen,doktor úr. Bemehetünk hozzá? - kérdeztem.
-Igen,de ne keltsék fel mert altatót adtunk neki.
-Rendben.
Az orvos,odavezetett a kórteremhez mi pedig bementünk. Olyan gyönyörűen aludt. Ajj,bár tudná mennyire szeretem. Hogy mindent megtennék érte. Niall összeroppant. Csak sír az ágya mellett. Aggódom érte. Nem szeretném,ha így látná Bri a bátyját. Mert ő is sírni fog. Megöleltem Niall-t és azt mondtam neki: " Haver,tudom,hogy most nagyon kivagy meg minden. Hidd el nekem sem könnyű,hisz tudod,hogy szeretem. De,ha így fog látni ő is sírni fog." Ő szipogva mondott egy "oké"-t. Este már Bri felébredt. Niall addigra megnyugodott. Én szóltam az orvosnak,hogy magához tért. Addig magukra hagytam a tesókat. Az orvost hamar megtaláltam mert ott volt a nővér pultnál. Megkértem,hogy jöjjön be Bri kórtermébe mert magához tért. Nagyon rendes doki volt. Bement Bri-hez,ellátta és kiment. Bridgit sokat kérdezett. De bennünk is sok kérdés kavargott.
-Jól vagyok? A doki mit mondott?
-Igen jól vagy. Ne aggódj! Azt mondta,hogy csak kisebb horzsolások vannak rajtad,így holnap lehet hazajöhetsz. De most én kérdezek. Ki bántott? - mondtam.
-Bruno. - mondta,és egy könnycsepp jött elő a szeméből.
-Bruno? Dehát ő kómában van nem?
-Igen,abban volt. A clubban találkoztunk ahova tegnap este mentem.
-És,hogy kerültél a parkba?
-Odamentünk mert szerettem volna vele beszélni. Elmondtam az érzelmeimet és először csak megpofozott. Aztán a többi. - mondta már zokogva. Én odamentem és szorosan megöleltem. Niall csak nézett minket és halkan kiment.
-Úgy aggódtam érted!
-Köszönöm! De,hogy kerültem ide?
-Én vittelek haza a parkból,és én hívtam ki a mentőket. Nagyon megijedtem.
-Köszönök mindent. És,hidd el én is Bruno miatt.
-Nem kell. Meg fogom keresni és el fogok vele "beszélgetni" - csináltam az ujjaimmal idézőjeleket.
-Kérlek,ne! Nem akarok,hogy bajod essen!
-Nyugi. Tudok magamra vigyázni. Most behívom Niall-t mert megyek megkeresem ezt a Bruno-t.
-De vigyázz vele!
-Rendben. - csuktam be az ajtót.
Szóltam Niall-nek aki gyorsan be is ment Bri-hez. Örültem,hogy ott maradt vele mert nem lehet tudni,hol van Bruno. És még lehet,ha egyedül hagynánk Bri-t akkor képes lenne....Jajj,de nem gondolok ilyen hülyeségekre. Hazamentem és rákerestem a neten Bruno-ra. Rá is találtam 2 perc után. Ott volt a címe és a telefonszáma is. Elmentem a megadott címre és épp akkor ment volna elfelé valamerre.

Hogy mi fog történni a továbbiakban,azt majd a 19.részben megtudjátok.

Remélem tetszett a rész*-*
3 komi után 19.rész!

xxBridgit*-*